Elérkezett a várva várt 2. rész. Az előző részhez hasonlóan itt is tartom azt, hogy az egész történet fiktív alapokon helyezkedik és minden szereplő csak kitalált ! Jó olvasást kívánok hozzá !:)
Az első részt IDE kattintva érheted el.

Reggel 6 óra volt, a telefonom ébresztett. Aznap suliba kellett mennem, hiszen egy csütörtöki nap volt. Akkor még azt hittem, hogy ez egy átlagos nap lesz. Szépen megmostam magam, fogat mostam, bepakoltam még, amit kellett, majd indultam a buszhoz. Indulásomtól számítva 50 percre beértem a suliba, majd egyből odamentem Dórihoz, hogy elmeséljem neki, mi történt a csatornával.

-Képzeld Dóri, már egy hete, hogy nem tudom megnyitni azt a csatornát Youtube-on...
-Milyen csatornát ? *kicsit döbbenten*
-Tudod, amit mutattál még 1 hónapja. 
*jött egy AHA érzése*
-Miért mi lett vele ?
-Szerintem letörölte magát és ezért nem lehet elérni. -szomorúan*
-Jaj Ramón, nyugi már, tuti van még ezer ilyen csatorna, de ha nem is, akkor is van valami oldal, ahol tudsz ilyenekről olvasni. 
-Hát jó... 
Aztán azon a nap nem is nagyon beszéltünk már.

Suli után egyből indultam is haza, mert még ennem kellett otthon, hiszen edzésre kellett mennem. Az edzés jól sikerült, de aztán mire haza értem egy megdöbbentő üzenettel találtam szembe magam.

Az akkor barátnőm szakító levelet írt nekem a NETEN... Képzelheted, hogy utána mennyire ki voltam. (Kérlek ne érezd át.) Aztán a napból így estére elegem is volt, de mivel úgy gondoltam, hogy valamivel fel kéne dobnom magam. Tudod mit hallgattam ? Nem fogod elhinni, de Kis Grofót... és enyhítette a fájdalmam, mert arra koncentráltam ! Micsoda felfedezés ! 

Másnap suliban -csodák csodájára- még mindig meg volt a negatív attitűdöm. (Mondjuk ki heverne ki egy szakítást 1 nap alatt ?) Miután haza értem inkább pihentem és kiraktam egy "depis" képet, hogy vegyenek észre. Aztán kaptam egy képet attól a bizonyos személytől, amin ez a mondat állt: "Nagyon szeretlek!" 
Ezen a ponton a mulatósok királya sem tudott már rajtam segíteni, szóval kiszakadt a gát és megindultak a Niagara és fél perc alatt 10 hektoliter könnyet termeltem. (Tanulság: Ne fojtsd el az érzelmeidet, mert előbb vagy utóbb kijönnek. Ha nem is könny formájában, de kijön egy másik csatornán...) 

Még aznap -mint egy hős lovag-, elindultam hozzá, de csak akkor szóltam neki, amikor már nem sok volt hátra az útból. Szerencsére  örült neki, hogy megyek, így meg tudtam akkor menteni a kapcsolatot. (De egy félig leégett házat nem lehet új alapanyagok nélkül megmenteni...)

Utána rá fél hónapra megismertem srácot. Nagyon jól el tudtam vele beszélgetni, ezért pár napon belül jóba lettünk. Felkeltette minden, amiről beszéltem neki és biztatott, hogy adjam ki valahogy magamból. Egy kis ötletelés után kitaláltuk, hogy kezdjek videózásba. 

Egy hét után beszéltem is erről vele, hogy ez nem fog menni, hiszen se kamerám, se vágó tudásom, így ez az ötlet a kukában landolt, hiszen kezdetben olyan módszert akartam találni, amihez nem kell beszereznem semmit. Aztán egy pillanatban jött egy nagyon jó ötletem... Blogozásba kezdek ! -jelentettem ki büszkén. És így is lett !

Szép publikáltam is az első irományomat, amit szépen elkezdtem terjeszteni Facebook-on. Úgy éreztem, hogy van tehetségem ehhez, mellesleg sok pozitív megerősítést is kaptam, hogy jól csinálom, ami nagyon kellett már akkor, hiszen akkor még nem tudtam, hogy a saját boldogságomért ÉN vagyok a felelős, nem más ! Szóval írtam rendszeresen a blogomat, mindenki támogatott, csak egy valaki nem, akitől legjobb volna. (Tudod kire gondolok.) 

DE ! ÉRKEZETT EGY JEL ! Az egyik ismerősöm ajánlott nekem egy könyvet, amiben egy olyan témát feszegetnek, ami régóta érdekelt. A könyv címe A Titok volt. Biztosan ismeritek páran, hiszen ez alap könyv a vonzás törvényével kapcsolatban. Miután megkaptam az ajánlást egyből neki is kezdtem, majd pár napon belül be is fejeztem és egy kicsit új élményekkel lettem gazdagabb és gondoltam kipróbálom, amit leírt. 

Érdekes, hiszen pont ekkor kezdtek el jönnél a jobbnál jobb dolgok. Először megtudtam, hogy ki az a Géczi Gyulát (ő egy milliárdos) és egy interjújából tanultam is tőle és utána ismertem meg a példaképem, Székely Pált, aki egy hihetetlenül csodálatos ember és az előadásaival, könyveivel elindított az igazi utamon. 

Mivel a változás már nagyon kopogtatott, ezért az élet becsukta az utolsó ajtót, ami az előző Énemet táplálta, szóval véglegesen szakítottunk az akkori barátnőmmel... 

FOLYTATOM...
Következő rész: ITT