Egy kis újdonságot találtam ki a blogomra, miszerint csinálok egy fiktív történetből álló sorozatot, ami egy céltudatos srácról szól, aki eléri az álmait. Ennek igazából 2 célja van. Az egyik a szórakozás, a másik meg tanulás, hiszen sokkal könnyebb úgy bármit megtanulni, ha nem szárazan van leírva és pontokba szedve. Mellesleg így nem is annyira kötött az egész. Más nincs is hátra, szóval jó olvasást kívánok !

Én mindig is egy olyan srác voltam, aki különbözött a többiektől. Ha volt "A" és "B" lehetőség, akkor én mindig a "C"-t választottam. Az érzéseim mindig azt súgták, hogy: "Sokkal többre tudod vinni, mint azt sokan mondják!",de ez nem holmi megalomániás vagy egoista érzés volt, mert alázatos voltam és sosem bíztam el magam. Ez az érzés több részben is megmutatkozott. Elkezdtem komolyabb témák felé érdeklődni,először a tőzsde világába, aztán háttérhatalom rendszere felé, különböző kutatások, kísérletek irányába. Utána érdekelt az önfenntartó életmód, amivel kapcsolatban komoly terveim is elkészültek egy utópisztikus település létesítése érdekében. Bár attól függetlenül, hogy volt egy nagyon jó tervem és szépen ki is dolgoztam, egyszerűen úgy éreztem, hogy nem megy, mert hiányzik az üzemanyag, ami az egészet beindítja. Szóval az időm nagy részét -amikor nem tanultam-, azzal töltöttem, hogy gépeztem reggeltől estig, de semmi bűntudatot nem éreztem, pedig a napok, a hetek és a hónapok csak teltek. Egyszer aztán betelt a pohár, mert nem sikerült elérnem bizonyos dolgokat a játékban és leültem magammal. "Tényleg ezt akarom csinálni ? Mi hasznom lesz ebből a későbbiekben ? Mit kéne csinálnom, hogy minden rendben legyen ?" -tettem fel magamnak a kérdéseket. Ezek hatására leszoktam a virtuális világ adta élvezetekről és úgy döntöttem, hogy eljött azt én időm.

Egy késő délutáni nap volt. Akkor végeztem az edzéssel és úton voltam haza. Nyugodt sétámat egy telefonhívás törte meg. A legjobb barátnőm hívott, Dóri. Felvettem, majd egyből a nevemet kezdte kántálni:
-Ramón, Ramón, Ramón ! Képzeld, találtam egy nagyon-nagyon jó csatornát Youtube-on ! *izgatottan*
-Először is szia Dóri. Kicsit megleptél ezzel most, de mesélj csak róla ! *nevetve*
-Hát figyelj, megnéztem egy videót és olyan dolgokról szólt, amikre keressük a válaszokat. 
-Például ? *kíváncsian*
-Volt szó eddig a halál utáni életről, az univerzális törvényekről, sőt még egy kicsit a háttérhatalomról is beszélt benne a fickó. Szerintem összes videója ezekről a dolgok szól és gondoltam szólok egyből, nehogy elfelejtsem.
-Most megyek haza edzésről, lezuhanyzok, eszek, aztán megyek át hozzád.
Egy fél óra elteltével már az ajtójukon csengettem, hiszen egy bérházban laktunk.

Egyből ajtót nyitott, köszöntem mindenkinek, majd egyből mentünk is nézni az egyik videót, melynek címe Ki mint vet... volt. Mondanom sem kell, lenyűgözött, mert már nagyon régóta arra tudásra vágytam, amit a videós megosztott velünk. Ennek az élménynek a hatására megnéztem az összes videóját 3 héten belül. Rengeteg általam pozitív és igaz dolgokat tanultam ezáltal. Többek közt megtanultam, hogy az élet a SZER-ETET-re épül és ennek hiánya ugye a GYŰL-ÖLET, a világunk is csak ezért két pólusú, mert minden valaminek a hiánya. Mondjuk ott van még a sötétség, ami a fénynek a hiánya. De mondhatnék még erős-gyenge, okos-hülye, fiatal-öreg, stb. Ezen kívül megtanultam, hogy addig születünk le, amíg meg nem tanultunk minden leckét egytől-egyig és amint mindent megtapasztaltunk, úgy fogunk felkerülni az isteni szférába. Ez az egész már alapjában megváltoztatta a világnézetem és el is kezdtem benne hinni, mert ez állt a legközelebb hozzám és nem az, hogy ha jó vagy, akkor a mennybe kerülsz, ha rossz, akkor pedig a pokolba vagy az, hogy nem létezik Teremtő. 

Sajnos akkor még nem tudtam, hogy ennyi elég lesz ahhoz, hogy megváltozzon a tudatalatti programom, de elkezdtem tudatosan használni a tanultakat. Próbáltam mindenkire szeretettel nézni és elfogadni, hogy ő azért ilyen, mert ez a feladata. Ez kezdetben nem ment könnyen, hiszen azokra az emberekre is egyenlőként kellett tekintenem. Mellesleg különböző dolgokat kaptam a fejemhez, amik után nehéz épp ésszel gondolkodni, de próbáltam az egészet nem erőltetni, mert ha erőltetünk valamit, ami nem megy, akkor mást megoldást kell találni ahhoz, hogy véghezvigyük. 

Aztán történt valami... MEGSZŰNT A CSATORNA. 

FOLYTATOM...
Következő rész: ITT